Károgó Blog

Archive for the ‘Felejthetetlen’ Category

Az új világ, a nagy Amerika, the USA… Sokan álmodoznak róla/tervezik, hogy egyszer majd kimennek és meglátogatják a nevezetességek és látványosságok világát…egyszer…majd… Valószínűleg hülyének nézne mindenki, ha azt mondanám, hogy mindenzt megteheti bárki (egyetemista): körbejárhatja a keleti vagy nyugati partot (aki okosan csinálja, az mindkettőt), elmehet Miami-ba vagy a Bahamákra nyaralni, és ha kedve van, átruccanhat akár Mexikóba vagy valamelyik délamerikai országba is. Mindezt úgy, hogy anyagilag akár még pozitívan is kijöhet. A nagy utazgatást persze megelőzi egy bő két hónapos tábori élet is, ugyanis az utazásnak ’ára’ van. Ennyi elég is volt felvezetésnek, lássuk a medvét! (nem Kukla Margitra gondolok ;))

Az egésznek a lényege egy program, melynek a neve Camp Leaders (nem csak ez az egy program van, létezik még a CC USA is, de én ezzel voltam kint): amerikai táborokba keresnek lelkes külföldi fiatalokat, akik vállaják, hogy több, mint két hónapot töltenek el egy-egy táborban, aktív dolgozóként. A program szervezői átvállalnak minden szervezési és admininsztrációs dolgot a résztvevőktől, így csak a dokumentumok beszerzését és a különböző befizetéseket kell intézni. Na igen, befizetések… eddig minden szép és jó volt, amíg az olvasó, meg nem látta ezt a szót. Nem tudom, mennyire illik-nem illik anyagiakról beszélni egy ilyen kolis újságnál, de akkor írom ismeretlenekkel: befizetsz X összeget (X<200 000, de ebben benne van a vízumköltség, a repjegy és az adminisztrációs díj is, plusz hozzáadtam még az újonnan igényelt útlevelél díjat is, ha valakinek nem lenne, meg egyéb apróságokat), ezt pedig jelzed a program szervezői felé, és a többit ők intézik. Ami még fontos: angol nyelvtudás szükséges!!! Bár ez szerintem eléggé egyértelmű, ha valaki egy angol anyanyelvű országba szeretne utazni. Mindenesetre nem árt, ha az ember kicsit gyakorol előtte, mivel már itthon az internetes profilodat is angolul kell kitöltened (pár órát azért rá kell szánni, hogy minden formálisan szerepeljen benne). E profil alapján fognak majd dönteni a táborok, hogy alkalmaznak-e táboroztatónak, vagy sem. Na igen, táboroztató… mit lehet egyáltalán csinálni egy ilyen táborban, mire lehet jelentkezni? Alapjáraton két fő opció van: counseler vagy support staff. Counseler-ök a gyerekfelügyelők, akiknek nem árt, ha rendelkeznek valamilyen képesítéssel (a rendkívül jó angoltusás mellett), mivel többségüknek tanítania is kell valamit a táborozóknak (a general counseler-öknek nem kell, de belőlük nincs túl sok). Ez lehet lovaglás, lövészet, íjászat, agyagozás, kajakozás, falmászás, egyéb sportok (közkedvelt amcsi sportok: football,baseball, kosárlabda, golf, frizbi, tenisz, stb.), és még amire a tábornak van kapaciása. Sokan jelentkeznek erre is, de az alienek (igen, így hívtak minket, nem amerikaiakat…) körében sokkal inkább népszerűbb a support staff. Ez lényegében minden olyan, ami nem a gyerekfelügyelésről szól, és amire egy tábornak mégis szüksége van: konyhások, szakácsok, takarítók, mosófiúk/lányok, raktárosok, kertészek, söfőrök, stb. Népszerűbb, mivel: 1. nem kell a gyerekekkel foglalkozni (nem mintha nem lennének aranyosak meg jófejek meg midnen, de több mint 2 hónapig azért ez kicsit sok…), 2. szabadabb a mozgástered (mivel nem foglolkozol a gyerekekkel, gyakrabban hagyhatod el a tábort, vagy csinálhatsz azt, amit szeretnél), 3. több szabadidőtök van ( persze csak akkor ha vagytok elegen az adott pozíción, és össze tudtok dolgozni, ezért korábban is végezhettek), 4. a support stuff többet is keres  (jó, többet, nem beszélek anyagiakról, ígérem!). Ezek után nem lesz nehéz kitalálni, hogy én melyik pozíció mellett is döntöttem… Az általános tájokozató után most következzenek az élménybeszámolók!

 Először Lehoczki Zsanett írását olvashatjátok

Én körülbelül januárban döntöttem el, hogy menni akarok nyáron az USA-ba, jelentkeztem hát a Campleadersnél, hosszas papírmunkák, vízuminterjú, és táborigazgatóval való találkozás után , június 6.-án pedig már repültem is.
Egészen Atlantic city-ig mentem, ott dolgoztam egy óceánparti házban, ahol értelmileg akadályozott felnőttekkel foglalkoztam, mint a felügyelőjük. Hat másik ember dolgozott ott rajtam kívül, egy másik magyar, angol, lengyel, ausztrál, amerikai, skót. Minden héten új csoport jött és ugyanazt a programot csináltuk. Tulajdonképpen nekik ez volt a nyaralásuk és mi azon voltunk, hogy a lehető legjobban teljen el. A környező városokba vittük őket (Cape May, Smithville, Philadelphia-ahol egy igazi amerikai baseball meccset is megnéztünk- Somers Point, Ocean city) vásároltunk, strandoltunk, koncertekre jártunk, stb. Még egy trip-re is elküldtek Orlandoba, Disneyland-be. Mindez jól hangzik, de nagy felelősséggel járt, amit még az is megnehezített, hogy a főnökünk, a skót nő, egy őrült volt. Mindezért viszont kárpótolt az utazás. Először Miami, egészen pontosan a South Beach, ahol 5 napot töltöttem, bár minimum 2 hétre kellett volna mennem, annyira jó hely. Ha arra jártok menjetek végig a híres Ocean Drive-on, ahol a legnagyobb bulik és neves üzletek találhatóak. Valamint egyik nap megéri biciklit kölcsönözni és bejárni a várost, azután pedig úszni az óceánban, vagy csak kipihenni magad a parton az esti party-ra. Miami után mentem New York-ba, ahonnan másnap 3 napos busztúrára indultunk, először a Niagara-vízeséshez, ahol befizettük magunkat a Maid of Mist nevezetű hajóútra. Ez volt az, ami minden pénzt megért, hisz a hajóval közvetlen közel bementünk a vízeséshez, nagyon nagy élmény volt. Ezután Washingtonba mentünk, ahol a híres építményeket volt szerencsénk megnézni, végül pedig újra Philadelphiába és vissza New Yorkba, ahol még 5 napot voltam. A szállás Bronxban volt, ahol Szabó Ármin kollegának. Onnan tudtad, hogy megérkeztél, hogy a metrón, egy idő után, egyedül csak te voltál fehér ember. Ennek ellenére nem volt rossz környék. A házigazdánk is nagyon jó fej volt, minden nap elkísért minket a városba és körbemutatta Manhattan-t: Empire State Building, Rockefeller, Times square, Brooklyn-híd,stb.
Azt mondom, ha akarsz kalandokat, akarod látni Amerikát, jelentkezz és akármilyen is lesz a tábor, az utána lévő utazás, az emberek, akiket megismersz ott és az élmények, amelyekkel gazdagodni fogsz, mindenért kárpótolnak majd. Imádni fogod, kivéve az amerikai kaját. Én tervezem, hogy megyek jövőre is.

Következő élménybeszámoló Danyi Rita tollából született meg:

Én 3 hónapot töltöttem az USA-ban, ami életem egyik legizgalmasabb és legtöbb élménnyel teli nyara volt. Pennsylvania államban dolgoztam egy gazdag gyerektáborban 11 hetet. Amiért kimentem az nem elsősorban a pénzkeresés volt, arra közelebb is lehet találni melót, inkább a tapasztalat és élményszerzés, valamint az utazás! Aki szeretne világot látni annak mindenképpen csak ajánlani tudom. A táborban töltött idő soknak tűnik, nincs sok lehetőség onnan mozogni, persze ez is táborfüggő, nekem sikerült egy duplaszabadnap alatt egy Niagarás és egy Atlantic Beach-es kiruccanást összehozni. Élveztem a táborban töltött „unalmas” napokat is, hiszen nagyon jó társaság alakult ki, sok barátot szereztem a világ más részeiről. A munka néha sok, néha vicces, legtöbbször kemény, aki nem szeret dolgozni, felejtse el. Viszont a tábor utáni utazás, elmondhatatlan. Én nagyjából bejártam a Keleti-partot: Washington DC, NYC, Florida. Hatalmas élmény, vicces sztorik, folyamatosan új emberekkel ismerkedtem meg és a tudat, hogy önállóan szerveztem meg saját utamat, Amerikában… eszméletlen jó érzés!!!

Utolsóként megkérdeztem Önmagamat is, és amilyen rendes voltam magammal, még válaszoltam is magamnak. Kissé kiábrándultam magamból, ugyanis nem érzem teljesen önmagamnak magam, az írásommal teljesen szembe megyek az eddig önmagam által leírtakkal. De legalább magam adom, és nem csak magamnak. Gollam, gollam!

2 hónapot és 20 napot töltöttem el Amerika északi részén, Minnesota állam kellős közepén, egy istenverte erdőben. A táborral nem volt semmi gond, szerintem akár ki is jelenthetem, hogy a megkérdezett ismerőseim közül nekem voltak a legrendesebb feljebbvalóim. A táborigazgató egy jóságos nagypapának illett be, aki ott segített a táboroztatóknak, ahol tudott, a tábori koordinátor velünk bulizott és sportolt, mindenki kedves és segítőkész volt. Amiért mégsem nagyon kedveltem a helyet, az a hely miatt volt. Első két hétben szinte minden nap esett és hideg volt, pedig itthon ilyenkor már mindenki belerohadt a nadrágjába. Aztán mikor jobb lett az idő, felváltva követte egymást egy esős és egy napsütéses nap. A változatosság kedvéért volt olyan is, hogy reggel esős, napközben napos, aztán hirtelen megint esős lett… Minden haverom és barátom azzal heccelt, mikor kicsit irgykedtem az itthoni nyári bulikra, hogy „Maradjál már, te kint vagy Amerikában, ne irigykeggyé má’!”. Hát mit láttam két és fél hónapig Amerikából? Szarvast meg mókust, meg néha nyulat! Ez aztán k*rva nagy látványosság, mondhatom…Na mindegy, gyorsan hozzászoktam, ez van, ezt kell szeretni (a tábor vége felé már meg is kedveltem az egész helyet, de ezt csak zárójelesen). Amúgy a fentebbi bevezető rész végéből kitalálhattátok, hogy support staff-nak jelentkeztem, azon belül is konyhásnak. A legtöbb magyar általában konyhásnak megy, nem csak azért, mert szerethető meló, hanem ez valahogyan a vérünkben is van. Rendeztünk International day-eket is, ezeken a napokon a konyha nemzetei főztek hazai ételeket. A táborozók egyszerűen imádták!  Ekkor nagyon is büszke voltam rá, hogy magyar vagyok! (Amikor viszont a facebook-on a traffikos dolgokat olvastam, hát, akkor nem nagyon…) A konyhásokkal jól kijöttünk, jó csapatot alkottunk. A szabadidőmben is velük lógtam mindig. A mexikóiak jó arcok! 😀 A táborban lehetőségem volt kipróbálni az íjászkodást, a lovaglást, a lövészetet. Párszor el is mentem, de aztán már nem, mert meguntam. A közelben volt egy mocsár, ahová párszor elmentünk dagonyázni…Életemben nem voltam még mocsárban előtte, de higgyétek el, hatalmas élmény! 😀 Igazi disznónak éreztem magam, és nem volt rossz érzés (Kukla Margit, ajánlom figyelmedbe!). A táboron belül bulizásra nem nagyon volt lehetőségünk, inni, cigizni meg minden egyéb dolgot tilos volt csinálni, táboron kívül viszont lehetett. De mivel underage voltam (21 alatti, kint ez a korhatár), így szívás volt az egész, mivel táboron kívül sem lehetett! De sebaj, legalább többet tudtam spórolni (kint rohadtul drága a pia az ilyen helyeken! :O ). Tábor után csak 8 napot hagytam utazásra, mivel minél hamarabb haza akartam jönni és itthon bulizni (szeptember 2-án, hétfőre értem haza, valami Jatés nyitóbuli volt, egyből oda mentem, nem haza). Azt a 8 napot New Yorkban töltöttem, de higgyétek el, még ez az idő is kevés volt ott. Mindent próbáltam megnézni, amit csak lehetett : Szabaság-szobor, Empire State Building, Top of the Rock, Wall Street, mindenféle múzeumok (ha ott jártok, a Metropolitan Museum-ot ki ne hagyjátok!), Ground Zero, Central Park (itt még aludtam is két órát), Broadway, Jóbarátok háza, stb. A szállásom Bronxban volt (értitek? Bronxban!!!), egy jamaikai feketénél couchsurfingeltem végig. A filmekben mindig azt hallani, hogy Bronx mennyire egy veszélyes vidék, meg az összes bűnöző ott nőtt fel. Hát azt kell mondjam, egyáltalán nem ilyen a valóságban! Teljesen nyugodt vidék, max annyi, hogy este ne mászkálj egyedül a sikátorok között, bár ez akár Pestre is igaz lehetne…Ha van amit érdemes elkerülni, az inkább Harlem, este: az 125-ös utcán sétálva fehér hollónak éreztem magam, ráadásul voltak olyan elvetemult arcok is, hogy inkább szaladtam volna, minthogy sétáljak ott mellettük. De hazaértem, túléltem.
Összesítve: két és fél hónapig „szenvedtem” 8 nap utazásért, de azt kell, hogy mondjam: MEGÉRTE! Kissé pesszimistán fogalmaztam a lányok pozitív élmánybeszámolója után, mivel nem volt az a nagy amerikai álom az egész dolog, de nem volt egy pokol sem. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, elvégre dolgozni mentek ki elsősorban, a szórakozás és az utázás majd csak utána következik. Az egész nyarad rá fog menni, meg még valamennyi a suliból is, de Tőled függ, hogy hogyan használod ki! 😉

-Miért van a Szabadság-szobor egyik kezében fáklya, a másikban pedig könyv?

-??????????

-Mert sötétben nem lehet olvasni.”