Károgó Blog

Üdvözletem újra Mindenkinek!

Feltámadtam, mint Főnix a saját hamvaiból! Örvendezzetek hát velem…. na jó, annyira azért ne essünk túlzásokba.  Lara jóvoltából összeszedtem kesze-kusza gondolataimat és megtaláltam itthon, a padláson eddig porosodó lelkesedésemet is, melyet lepucolva most újra lehoztam Szegedre.

Témát sajnos még nem találtam a régi mellé, de hát egyelőre ne legyünk telhetetlenek, nagy szó ez így is… Ha ködös emlékeim nem játszanak velem, mint kölyökkutya az új pokrócával, akkor a Károlyis focicsapat életéről igyekeztem beszámolni nektek hónapról hónapra. Hát ez a téma egyben magában hordoz egy negatívumot is…. ideiglenesen megszűntünk. A csapat magja még megvan, de volt sajnos pár távozónk is, meg szabad idő hiánya miatt kialakult problémák tömkelege. Így döntöttünk végül úgy a srácokkal, hogy a Jate szezont nem kezdjük meg együtt idén, hanem csak az alkalmi időpontokban összeállunk, és mutatjuk meg oroszlán karmainkat. Az első félévben erre nem került sor, de a második szemeszterben már jóval több kalandban lehet részünk…

Mint azt szerintem mindenki észrevette, az időjárás nem éppen igazolja a naptárat. Bár lelkesedésünk töretlen, sajnos a körülmények gátat szabtak már pár mérkőzésnek. Azonban a fanatizmus ellen nincs orvosság…. Ennek köszönhetően március elején megmérkőztünk a Hermann koli legjobbjaival. Az idő csodás volt… tiszta volt az ég, és a műfüves pálya is csak ránk várt. Legalább is délelőtt még így volt. Estére viszont leszállt a hó, és elég szépen megmaradt a pályán, legnagyobb örömünkre. Aki volt már valaha sportolni ilyen talajon, az tudja, hogy amúgy is nehézkes fékezni rajta, pláne ha ezt még megfejeljük egy kis hóval. Jómagam áldozatául is estem, hiszen a félpálya magasságában rántottam
be a kéziféket, de az ellenfél kapujának előterében sikerült csak a landolás.

Újoncokat is sikerült avatni, hiszen megürült a kapunk a tavalyi szezonhoz képest. A ketrecet Csedő Ádám vette védelme alá, így ezúton köszöntjük Őt közöttünk még egyszer. Minden kapus őrült egy kicsit, ez köztudott, de a mi Ádámunk még annál is többre képes… Kijött egy pólóban, és úgy ugrált mintha az élete múlna rajta. Ha ezt a lelkesedést és formát hozza, a védelmünk megnyugodhat.

Ha már védelem… a régi jó 3. szintes védelem (Kiss Máté, Mészáros Dávid) kiegészült a régi-új Palkovics Ferenccel… Vártuk mint a Messiást, de bemutatkoznia még nem sikerült. Bár az októberi kulcscsont törése addigra már nem éreztette hatásait, ilyen időben az orvosok nem adtak zöld utat a játékának. Bár lehet, hogy ő a nyuszi lelkületű a csapatban?!

Középpályánkra szintén ráfért egy kis vérfrissítés, és mivel ilyen időben többen visszamondták a játékot, úgy éreztük tesztelünk egy már régóta a képzeletbeli ajtónkon kopogtató egyént. Reinhardt Csaba alias Abu személyében pályára lépett a két lábon járó lelkesedés és ahogy ő fogalmaz mindig a „botozás” mestere.

A mérkőzést egyébként 12-3as vezetésig követtem nyomon, utána már lankadt a figyelmem ezen a téren sajnos. De úgy érzem jó lesz ez…

Amennyiben idén végre megrendezik az országos bajnokságot, melynek lassan 3 éve vagyunk bajnokai, úgy érzem készen állunk a megmérettetésre. Tudásunkat teszteljük majd Karközi kupán, és minden alkalommal amint lehetőségünk lesz rá.

Idei nagyon bő keret:

Baktai Zoltán, Bera András, Brakszatorisz Norbert, Csedő Ádám, Forgács Ádám, Huszár Dávid, Kiss Máté, Ladács Norbert, Mészáros Dávid, Palkovics Ferenc, Reinhardt Csaba, Zsigó László

3 Responses to “KMK Visszatérés”